Az els� �s utols� el�tti novella arr�l, hogy volt

Ha R�d gondolok, magam el�tt l�tom az eg�sz vil�godat, egy�tt a j�val �s a rosszal, a falunappal �s a b�cs�z�sokkal. L�tlak reggel, k�cosan, �lmos szemekkel, zs�rt�l�dve �tfordulni a m�sik oldaladra, h�tha a p�rn�d jobb sark�ban akad m�g n�h�ny �gyban t�lthet� perc. L�tom, ahogy mosod a fogadat �s k�zben h�ly�bbn�l h�ly�bb fintorokkal pr�b�lsz megnevettetni, vagy ahogy kil�pve a f�rd�szob�b�l elmosolyodsz azon, hogy f�l �r�ja nem mozdultam az akv�rium mell�l, ahol t�tott sz�jjal csod�lom a halaidat. Minden s�hajomban ott van a Ti�d, mellettem l�pkedsz az utc�n, egy�tt fr�ccsen a s�r a cip�nkre ugyanabba a pocsoly�ba l�pve, �s egy�tt k�ss�k le a z�ld l�mp�t. �rzem a szell�t a karjaimon, ahogy tekersz a falu utc�in �t, mindenkinek prec�zen k�sz�nve, m�g a n�ninek is, akivel mindig a posta el�tt futsz �ssze,�s soha nem k�sz�n vissza.
L�tlak nyakkend�t k�tve, �nek�r�n, a billenty�zet m�g�tt, vagy ahogy matekoztok, mert persze hogy T�ged k�r seg�teni, ha Te vagy az, akiben b�zni lehet.
L�tlak mosolyogni a naivit�somon, �s l�tom amikor k�nyszer�lten g�rb�l a sz�d, mert az �let m�r megint meglegyeintett. L�tlak izgulni, f�lni, rettegni �s �r�lni. A meglep�d�s k�nnyeivel csillogva szemeidben, a biztons�g �rz�s�vel a kezeid k�zt, vagy a magatehetetlens�g l�thatatlan terh�vel a v�lladon. Buszmeg�ll�ban, iskolapadban, ruh�ban vagy an�lk�l, f�radtan �s boldogan, megt�rten vagy hontalanul.
Hallom, ahogy eszel, de m�r r�g nem zavar,mert csukott szemmel is tudom,csak Te lehetsz. Megismerem a j�r�sodat, a kezed vonal�t, a kab�tod zipz�rj�t, amit el�szeretettel bizerg�lok, a b�natodat, a hangodban lapul� meglepet�st, a kopog�sodat az ajt�n.
�rzem, ahogy ut�nam fordulsz az �jszaka k�zep�n, hogy �t�leld a derekamat, a sz�vdobban�saidat a mellkasomon, a kezedet a combomon �s a zen�t az ereimben sz�t�radni, mikor �nekelsz.
N�zlek, ahogy b�k�ra vad�szol, vagy bog�rra a kedvem�rt, �s l�tom a tekinteteden, ha mondani akarsz valamit. F�j, ha Neked is f�j, �s �r�l�k az �r�m�dnek. Ismerem a v�dak �s neheztel�sek m�g�tt megb�j� aggodalom f�ltve rejtett fokait, az �lmok �s tervek �sszesz�v�d� mivoltj�t, �s a k�tes �rz�st, hogy mi lesz ezut�n. Megtal�lom a biztons�got karjaidban, az otthonomat melletted, a c�lomat az �lmaidban, az eml�keimet a fejedben, az �rz�seimet a sz�vedben, a ki nem mondott szavaimat a gondolataid k�z�tt �s az elfolytott v�gyakat a fi�k rejtett zug�ban.
L�tom a nevedet a k�perny�n, ahogy h�vsz, �s T�ged hallak minden egyes cs�rg�sben felfedezni, ha megsz�lal az itthoni k�sz�l�k.
Melegszendvics illatot �rzek, boldogs�g szagot, a messze ny�l� �rzelmek hideg biztons�g�t. Rem�nyt �s megbocs�t�st. Es�lyt �s �lmokat. - akartam �rni, azt�n megremegett a kezem. M�giscsak sz�m�tanak a szavak. Boldog. Hagyom, hadd legyen. Letettem a tollat, visszapakoltam a mapp�ba az �res lapokat, r�pattintottam a pattentot. Felraktam az eg�szet a polcra, �s mentem tov�bb �lni az �letemet an�lk�l, hogy �szrevettem volna, mit ord�tanak a r�zsasz�n bolyhok itt bent.