Pup. Nem az a gennyes fajta, elviselhetetlen, undorito, amit csak muteti beavatkozassal lehet eltavolitani, mint inkabb az, ami majd magatol eltunik,csak ki kell varni. Neha igy erzem itt magam. 
En tenyleg szeretek egyedul lenni, nem beszelni, csak utazni a buszon es kinezni a fejembol. Most halat mondok azokert a 10 percekert, amiket a furdoben tolthetek. Egyedul. 
Es meg valami. Amikor tegnap beszeltunk, olyan volt, mintha legalabb az urbol hivtal volna. Alltam a sorban, a sultkrumpliszagban, vartam, hogy kiadjak a tortilla fele hamburgeremet vagy mit, es Te csak beszeltel a fulebe, nem hallottam mit, csak a hangodat hallottam es tudtam, messzebb vagyok,mint hittem. Ram tort az erzes, hogy most igazan egyedul vagyok. Hogy most barmit csinalhatnanak velem, senki nem tudna megallitani. Es rajottem, hogy te otthon megtudod. 
Barmennyire is szeretnek itt elni, lehet, hogy ez nem nekem valo. Nem a homokos tengerpart, nem a narancsfa vagy a palmafas setany hianyozna. Ez nem sos viz es spanyol nyelv. Ez eletfelfogas, eleterzes. Ez mod arra, hogy ne lassuk a vilagot ennyire pesszimistan. Ez egy menekulesi utmutato. Lehet, hogy ez lesz az enyem.