egész nap fent vok msn-en, és várom, h mikor pillantom meg a monitor jobb alsó sarkán a kis ablakot, h bejelentkezett...és nem jelentkezik be egész nap...és akkor este, amikor már vagy ezredszerre meghallgattam az aktuális kedvenc depressziós számomat, elhatározom, h küldök neki egy sms-t...és mire tényleg rászánom magamat, már hajnali 2 van...megírok neki egy nagyon gáz sms-t és még kb 30 percig bámulom a mobilomat, míg végre megnyomom az elküld gombot...és várok...és akkor megszólal a mobilom...egy új üzenete érkezett...és visszaír vmi túlságosan édes,aranyos dolgot...és válaszolok...és ez megy kb hajnali 4-ig, amikor elalszik a telefonja fölött...ahogy én is...és mikor reggel felkelek, és megnézem a telómat, és látom,h milyen sms-eket küldtem neki, majd elsüllyedek szégyenemben...és bemegyek reggel a suliba...és mikor találkozok vele, csak annyit bírok kinyögni, h szia gyere picit ide, jah nem, nem jó a napszemüveged a darabhoz, túl modern...jah és h sikerült a próbaérettségi???...egy szánalmas kis csaj vok...egy csitri...utálom magamat...kb olyan érzésem van, mintha feküdnék egy padlón egy szobában....sötétben...bezárva...és nem tudok elmenekülni saját magam elől...és ez ami a legrosszabb a dologban...saját magam fogom kinyírni magamat...