teljess�ggel bizonyos, h hiba lenne azt gondolnom, h csak miattam msnezik rejtetten m�r majdnem egy hete, igaz? gondolom igen. de nem h �t, lassan m�r magamat sem �rtem. csak...zsebre k�ne rakni, �s �sszehajtogatni a nadr�got, begy�rni a szekr�nybe, �s csak tudatalatt tudni, h nem a kuk�ban landolt az eg�sz �v. de ehelyett k�ptelen vagyok ak�r csak egy kicsit is nem csin�lni semmit, mert a f�lelem, ami itt bujk�l bennem, h mikor t�rnek fel a f�jdalmas eml�kek, �s mikor kezdek el konkr�tan agyalni a dolgon, �s mikor j�n el a pillanat, amikor m�r nem megy a j�kedv sz�nlel�s, �s nem tudom majd abbahagyni a b�g�st, nos ez a f�lelem er�sebb m�g n�lam is. er�sebb a m�lt �rz�sein�l, er�sebb a jelenn�l, de tal�n m�g a bizonytalan j�v� sem �r az �rny�k�ba. pr�b�ltam elhinni, h el tudom terelni a figyelmemet. h egy film, egy k�nyv, egy mozi, egy stresszel�s el�ad�s vagy egy �szt�nd�j�rt val� k�zdelem a k�zel�be sem f�rk�zik, de egyre jobban r� kell d�bbennem, h nincs igazam. semmi nem olyan n�lk�le mint mikor n�lk�le voltam, de kicsit m�gis vele. a gondolat, ami akkor hajtott, h b�r nem mondott igen, de nemet sem, pedig h�ny alkalma lett volna r�, m�ra m�r a k�nyv el�z� lapj�n van. legalul b�r, de ott van. valamilyen szinten lapoztam, de...azt hiszem a kezem ott maradt, �s csak arra v�r, h v�gre eld�ntsem, kih�zom onnan, �s kib�rom a zsibbad�st, vagy visszalapozok, �s az eml�kek f�jdalma elfeledteti velem a kezem gondjait. a tudat, h �gy se, �gy se lesz egy kellemes �rz�s, tal�n ez a tudat k�sztet arra, h menek�ljek magam el�l. mert persze tudom, h ez lehetetlen, de m�gis. a sz�nd�k a l�nyeg. �s a f�lelem, h a m�sodik kar�csonyom k�zeleg, amit � egyes egyed�l tud elrontani...f�jdalmasabb, mint az a gerenda a sz�vem romhalmaz�nak hely�n, amir�l azt hittem, csak egy jelent�ktelen sz�lka...