2018.11.15. 12:06, *tücsök.
Felnőttünk
Már tudjuk, hogy vannak dolgok,
amik nem maguktól teremnek otthon:
vacsora, tisztaság, WC-papír.
Hogy nemcsak egymásra kell figyelnünk,
hanem arra is,
mikor fogy el a só vagy a kukászsák.
Már nem azért nem eszünk csokoládét ebéd előtt,
mert nem szabad,
hanem mert épp gázszámlára gyűjtünk.
Lábat lóbálni is csak akkor lehet,
ha 5 után van és vége a munkaidőnek,
vagy ha nem ergonómikus a szék,
a legózás meg már csak az ismerősök gyerekével legális.
Padtárs helyett a főnök vérét szívjuk.
Vagy a Marlboro-t.
Esténként bort iszunk, nem kakaót,
és ha megkérdezik, "Mi újság?",
előbb merül fel a politka,
a kórház vagy a párkapcsolat,
mint hogy kijött az új Harry Potter könyv.
Esti mese helyett
a reggeli kávé nélkül lenne vége a világnak,
és a haverokkal sem a szőnyegen ülve "Ki mit tud?"-ozunk péntekenként.
Hamarabb eszünkbe jut internet banking jelszavunk,
mint a teveklubos belépés,
egyszerűbb gyorsan "összedobni valamit",
mint pizzát rendelni,
és nem megyünk többet haza vidékre,
ha véletlenül megbetegszünk.
Több pincészetet tudunk felsorolni 1 perc alatt,
mint ahány mesefigurát,
Anyut pedig már fel kell hívni ahhoz,
hogy megtudjuk, mi történt vele.
(És néha még ahhoz is,
melyik programot válasszuk a mosógépen az ingeknek.)
A palacsinta már desszert,
nem alapvető működési igény,
a kézmosás reflex,
a korán fekvés jutalom,
az ebéd utáni alvás csak álom.
De ha megkérdezed, honnan tudom leginkább,
azt mondanám, hogy a szemedből,
ahogy rám nézel, mikor akaratom ellenére azt mondom:
most nem lehet.
AJÁNLOM AZ OLDALT
