Neh�z elhinni, hogy volt id�, amikor mi m�g nem ismert�k egym�st. Amikor figyelmen k�v�l hagytuk egym�s l�tez�s�t. Neh�z elk�pzelni azt az �nemet, melynek kisagy�ban m�g nem lapult ott cs�kod �ze. Ahogy azt is neh�z elfogadni, hogy lesz m�g ilyen...els� mosoly.
Tavasz volt. �gy indultam neki a majdnem 6 �r�s busz�tnak, hogy jobban izgultam a sz�ndarab miatt, mint a verseny kimenetel��rt. Egy h�t volt h�tra a nagy moszkvai kalandig, a list�m m�r a pianinon v�rta a frissen fogant gondolatokat. Sz�val f�ltem. De a legkev�sb� sem att�l, ami v�rt r�m. Ez volt benne a sz�p. Hogy nem sz�m�tottam r�, nem kerestem. Nem volt el�k�sz�tett helye az �letemben, sem kijel�lt szerepek, el�re meg�rt paragrafusok. Csak egy t�masztani val� fal, egy meg�talkodott verseny, az ablakon visszat�kr�z�d� integet�s. Te. Meg �n. Meg a bossz�s s�hajod, hogy minden egyes szavam�rt meg kellett k�zdened.
Nem Te hi�nyzol. Tal�n Te nem is hi�nyzol.
Csak az �rz�st �s az eml�keket olyan neh�z elv�lasztaniT�led, mint vill�val a toj�ss�rg�j�t a feh�rj�t�l. Csak gyakorl�s k�rd�se. Nem gyakoroltam, mert azt hittem, nem kell. De Te most tiszta lapot kezdt�l, �s nekem �gy t�nik, eszed �g�ban sem lesz visszalapozni, ha majd �sszefutunk a metr�n. M�r nem is akarsz metr�zni.
L�batlankodok a saj�t �letemben.