"a m�lton merengtem.
a megt�rt�nten.
�s a meg nem m�s�that�n.

azon, hogy mik vittek r� erre meg arra lassan 2 �ve.
meg hogy hogy is van ez az illat dolog k�t ember k�z�tt.
hogy hogy lehet ragaszkodni valakihez p�r perc eltelt�vel is.
hogy milyen k�ts�gbeesett �s szomor� tud lenni az ember, ha nem az t�rt�nik, amire sz�m�tott, hanem �ppen a ford�tottja.
hogy milyen h�lye voltam.

�s hogy ez m�r a m�lt.
elm�lt.
nem lesz t�bb�.

de m�gis...
n�ha j� volt h�ly�nek lenni."

nem tudom mit is v�rok. a csod�t, h valahogy visszarep�l�k �s megv�ltozik minden? a var�zslatot, ami mindent visszacsin�l? tal�n csak hi�nyzom magamnak.

s mik�zben �n a m�ltban utazgatok,
jelenemmel nem foglalkozok,
s az �j hib�k csak gy�lnek, gy�lnek,
f�jdalmaim nem enyh�lnek.

egyszer azt mondt�k nekem, soha ne akarjam a m�ltat, soha ne �ljek a r�gben, de legf�k�ppen soha ne menjek vissza oda, ahol egyszer boldog voltam. mert ha visszamegyek, m�r nem a boldog napot, hanem a mosoly hi�ny�t juttatja eszembe a hely. de mit tehetn�k, ha nap mint nap ott s�t�lok, azon a l�pcs�n. igen, van, ahol az�ta nem j�rtam, f�lek a helyt�l.

...hi�nyzik a r�g,
az aki te volt�l,
aki akkor voltam m�g.
hi�nyzik ahogy egy�tt mi voltunk sokan,
ahogy eg�sz �jjel nevett�nk boldogan.

the girl who lives in the past.