Megint olyan. Mint amikor semminek nincs �rtelme. Amikor k�zdesz, hogy kib�jj a takar� al�l, amikor fizikailag nem tudsz mosolyogni, amikor csak �lsz �s telnek a percek. Csak n�zel ki a szemeiden, �s t�nyleg nem gondolsz semmire. �rzed a s�lyt a v�lladon, ahogy nyom lefel� �s te egyre kisebb �s kisebb leszel. De nincs er�d mozdulni, ki�ltani vagy harcolni. �lsz �s v�rsz. V�rod, hogy az, aki itt van melletted �s l�t, �s �rez, mag�t�l �szrevegye, hogy t�rt�nik valami. Seg�ts�g kell. De a seg�ts�g nem j�n, neki csak a h�t�t l�tod, ahogy mindezt �szre sem v�ve �li az �let�t, �s t�nyleg elhiszi, hogy minden rendben van. Elhiszi, am�g nem s�rok. Am�g nem borulok ki, nem kezdek kiab�lni, b�gni, csapkodni vagy menek�lni. De nincs er�m, csak v�rok, h�tha felt�nik neki. �s nem, nem t�nik fel. Egyre kevesebb lesz bel�lem, percr�l percre, de � tov�bbra is a kis bubor�kj�ban �l. H�ttal a val�s�gnak, h�ttal a f�lelmeimnek.